Sokszor hullottam már térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok.

Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.

Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait.

Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.

Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te szabod ki saját magadnak. Életed pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.