Minden ember átélhet a maga sorsában egy külön világvéget. Ezt nevezzük kétségbeesésnek.

Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.

A városban élve elfelejtjük, milyen fekete az éjszaka, milyen ragyogó a hold, milyen rengeteg a csillag.

Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.

Nem tudhatod, milyen az élet, amíg nem éltél.