Favágó mondta, hogy csak a bokrokat vágta ki, de a fák kérdezték: ‘És mi?’
Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál élni: a kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött.
A szívem már attól megdobbant, hogy kimondta a nevemet.
Legyünk hálásak azért, ami van, és ne arra ácsingózzunk, amiről azt képzeljük, hogy kéne.
Míg tart a lelkiismeret-furdalás, tart a bűn is.
Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne – én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.
A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.