Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.
Furcsa volt a tekintete. Szomorú és üres. Férfiak néznek így, amikor régmúlt szerelmükkel találkoznak.
Vegyél magadnak egy apró ajándékot!
Örömünk szívből szívbe árad, de a fájdalom bezár önmagunkba, megfoszt embertársainktól, s elvág tőlük.
A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.
Az emberek nem a sorsuk, hanem csupán a saját elméjük rabjai.
A kéz, ami a vonalat vezeti, tükrözi az író lelkét.
Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti, a pokol pedig csak szegényes szinonimája.