Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.

Nem mindig nyilvánvaló, hogy mi a helyes. Megeshet, hogy ami helyes az egyiknek, az rossz valaki másnak.

A barátság nem azt jelenti, hogy valaki korlátlanul önzéseink rendelkezésére áll.

A megoldás kösse le a figyelmét, ne pedig a hibák.

Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!