Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, amelyet úgy hívnak: utókor.

Amit az ember meg tud tenni, és az, amit hajlandó megtenni, két nagyon különböző dolog.

A rendszer nem véletlenül ilyen. Így van tervezve.

Miért van az, hogy az élet mindig olyan sokat követel, és olyan keveset ad?

Aki a célt ismeri, az tud dönteni, aki döntött, nyugalmat talál, aki megtalálta a nyugalmát, bizonyosságban él. Aki bizonyosságban él, az birtokolja önmagát, aki birtokolja önmagát, az jobbá teheti életét.

A bátorságot a legváratlanabb helyeken szokta megtalálni az ember. (…) Ne hagyj fel a reménnyel!