Az ember mindig azzal nyit, hogy megvesztegethetetlen. Így akik meg akarják vesztegetni, úgy érzik majd, hogy elértek valamit.

Az ember sokkal könnyebben él egy kimondott igazsággal, mint hazugságban.

Csodálatos, mit művelhet egyetlen napsugár az emberi lélekkel.

A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.

A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.

Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?

Minden, aminek értelme van, kínlódással jár.

Irigylésre méltó, aki képes megbocsátani, és valóban megfeledkezni egy sérelemről.

Az ember útja állandóan keresztezi egymást másokéval. Így működik a világ. Összeütközünk, és valakinek néha bántódása esik.