Az emberek mindig maguknak választják a sorsukat.

Egy nőt imádni kell vagy elhagyni. Középút nincs.

Mindig igyekszem majd, hogy megőrizzem azt a keveset, amim van, mert túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy át tudjam ölelni az egész világot.

Az ember nem találhatja meg a békességet sem a munkában vagy élvezetben, sem a világon vagy a kolostorban, csak a maga lelkében.

A férfi: társat keres, a nő: biztonságot. (…) A férfi: nyíl a jövőbe, a nő: az íj idege, amely kiröpíti.

Nem akarom, hogy kihasználjanak és kizsákmányoljanak!

Az idő talán begyógyítja a sebeket, de sohasem hoz feledést.

A múlt elmúlt, még akkor is, ha meghatározza a jelent.

Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.