A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe; a haladás kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább.

Közismert dolog, hogy semmi nem tudja leginkább elrontani a kedvünket, mint az, ha nem egyenként nézünk szembe a gondjainkkal, hanem valamilyen okból összegezni próbáljuk őket.

Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?

a megbocsátás lehetőségéért.

Nem helyes dolog hátratekinteni, amikor utunk előre visz!

Semmi értelme sincs olyasmit keresni, amit az ember nem akar megtalálni.

Bármin is bosszankodunk, az egészségünkkel fizetünk érte. Megéri?

Olykor egy érintés, egy csók, egy ölelés többet mond minden szónál, többet, mint egy józanul kigondolt tanács, vagy terápia, amivel egy pszichológus szolgálhat.