Csak ugy kalap alól beszél.

Fekete kutya, tarka eb, mindegy ördög. 

Kutyabaj, kutyabaja. (Nem nagy baj.)

Jónak jó a kenyerese. 

Nagy ur mellett, nagy viz mellett nem jó lakni.

Hosszu köntös port csinál.

Kis kutya, nagy kutya, nem ugat hiába.

Lerázza magárul, mint eb a vizet.

Nem nyul a kutya, ha mindjárt vörhönyeges szine van is.

Sok próbával válik a jó kapa.

Sokat szólott neki a kakuk.

A nem jó roszabb mint a semmi.

Ebre bizni a hájat.

Ha felkötötted, zörgesd. (T. i. a kolompot.)

Jobb az élő kutya a holt oroszlánnál.

Akár fehér, akár fekete, elég hogy kutya.

Nagy kanállal eszik.

Ki mással jól teszen, az magának keres.

Ha nincs furó, kalapács, nincs a purdénak kalács.

Szép dolog az a „jöszte”, de nem tudod, mire.

Ragadós mint a kullancs.

Megszorult mint eb a gát közt.

Ha a disznónak szarva volna, kanászt sem lehetne mellé fogadni.

Ha a juh szomoru, dögrováson van.

Fekszik, mint kuvasz a szénán.

A mely ebnek veszett nevét közlik, el kell annak veszni.

Az én körmöm kopása.

Köhög, mint a vén juh.

Nem bánt köszvény szegény embert. 

Kőbe vágod fejszédet.

Csügg rajta, mint lábon az ivóka.

Eben mult pásztorság, falu végin csontot rág.

Mi neked nem jó, másnak se jó az.

A kölcsönt vissza szokták adni.

Semmi sem agg meg oly könnyen, mint a jótétemény.

Idővel, dérrel a kökény is megérik.

Arra forditja a köpenyeget, honnan a szél fu.

Eb kutyával hamar összebarátkozik.

Eb lánczon ugathat, de meg nem haraphat.

A közép ut legjobb ut.

Ki lator paripán ül, zabolábul itat.

A jó kakas ritkán kövér. 

Csavarog, mint falusi kutya nagy városban.

Nincs benne köszönet.

Elverte a kakukot. (Övé a dicsőség.)

Ha a kakas kevély, türhető.