Minden faluban van egy fáklya – a tanító, és aki azt kioltja – a pap.

Szerelem, gyenge szívnek könnyü méreg.

Akit nem szeretnek, mindenütt egyedül van.

A fájdalom a maga különös módján mindenkiből új embert csinál.

Figyelj csak! Ma van az a nap, amitől tegnap annyira féltél.

Jó vagyok, de nem egy angyal, követek el bűnt, de nem vagyok ördög. Csak egy kislány vagyok a nagyvilágban, aki próbál találni valakit, akit szerethet.

Azt hiszem, a legmagasabb és a legmélyebb pontok a fontosak. Minden más csak… köztes.

Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.