– Anyu, tud a szobalányunk repülni?
– Dehogy. Honnan veszed?
– Mert tegnap, mikor elmentél itthonról, apu azt mondta neki, hogy ő egy angyal.
– Igen? Na, akkor mégis repülni fog!
– Anyu, tud a szobalányunk repülni?
– Dehogy. Honnan veszed?
– Mert tegnap, mikor elmentél itthonról, apu azt mondta neki, hogy ő egy angyal.
– Igen? Na, akkor mégis repülni fog!
Nem a lélek, csak az ég alja változik azok számára, akik a tengeren túlra vándorolnak.
Azok vagyunk, amivé tesszük magunkat.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Vagyunk-e elég szabadok ahhoz, hogy képesek legyünk nem beavatkozni mások életébe, bármilyen fiatalokról van is szó?