Ingyen fejében ritkán hajlik ember a másikhoz.
Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.
Ha a nap lenyugszik, semmiféle gyertya nem helyettesítheti.
A nagyobb igazságok néha mégis megérnek egy-egy kisebb hazugságot.
Nem a múló időt kell ünnepelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami még előttünk áll.
Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete.
Testvérek is gyűlölhetik és megvethetik egymást. Ilyesmi előfordul, bármilyen borzasztóan is hangzik. De az ember nem beszél róla. Jobb eltussolni. Jobb nem is tudni róla.
A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.