Az érzékelt dolgokat többnyire a hangulatunk szerint színezzük át.

A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!

Ne félj kimondani: „Hibáztam”

Maga a vágy, hogy felfedezzünk valamit – még akkor is, ha nem sikerül -, éppen olyan érdekes, vagy talán érdekesebb, mint a feladatot eredményesen megoldani.

Mekkora értelmetlen színjáték ez az egész…

Bátorság kell ahhoz, hogy a szívünket megnyitva védtelenné váljunk, kockáztassunk, sebeket kapjunk, miközben folyton csak reszketünk magunkért és azokért, akik fontosak nekünk.

Kevesen vannak, akik azért vesztettek valamit, mert lemondtak róla.