Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.

Nem akarok több öntelt politikust látni, aki általunk gazdagodott meg.

Azt hiszem, az ember nem láthatja világosan, mi lesz a következő lépés, ha nem látja, honnan indult.

Barátok… azok, akik táplálják egymás reményeit. Nekik egyformán kedves a másik álma.

Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről. 

Akárhogyan is döntök, a szerint a döntés szerint kell élnem. Örökre. Tovább kell mennem, és többé nem nézhetek vissza.

Vendégségben dicsérd meg az ételt!