A töprengés éppoly veszedelmes, mint a félelem.

A világ általában olyan, mint egy kegyetlen sivatag, s ilyen szélsőséges körülmények között szinte lehetetlen virágokat találni.

Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert.

A franciák azt mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit”. Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek.

Nem érdemes harcolni az ellen, ami elkerülhetetlenül bekövetkezik.

Éjszaka megszínesedik minden. Semmi sem nehéz, azt hisszük, mindent legyőzhetünk, és az elérhetetlent pótolják az álmok.