KALÁCS – Nélkülözés. Fonott kalács: regényes ábrándok, nosztalgia
Senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni.
Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.
A boldogtalanok rossz szokása, hogy igényt tartanak a környezetük sajnálatára, abban a szent meggyőződésben, hogy jogosultak rá.
A gyerek iránti szeretet nem a vérből fakad, hanem a gondozás közben kifejlődött barátságból.
Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.