Nem érhetjük el a bölcs öregkort – egy másik ember útját járva.

A hajnal mégis az emberek örök reménye.

Nem a hiányosságaink határoznak meg minket, hanem az, ahogyan felülkerekedünk rajtuk.

Könnyű nagyvonalúnak lenned, amikor az erszényed dagad az aranytól.

Képes vagyok szeretni és tisztelni azt az embert, akit nem kedvelek.

Hallgatni tudni s egyedül lenni tudni, ez a legelőkelőbb lelkek sajátja.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Van egy hely, amelyet neked kell betöltened, és amelyet senki más nem tölthet be rajtad kívül; valami, amit neked kell megtenned, amit senki más nem tehet meg.