
Pénzzel és tárgyakkal (…) nem lehet megváltani azt az időt, amit két ember adhat egymásnak az életéből.
Nem kívánhatod meg, ami már úgyis a tied.
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
Az emberek mindent elrontanak…
Szegény, koldusszegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.
Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?