A vágy lehet jó, ugyanakkor veszélyes is. A vágyban sokkal nagyobb az esély, hogy szerelemmé változik, mint a közömbösségben.

Az ember arra születik, hogy éljen, nem hogy készülődjön az életre.

Nincs értelmetlenebb módja az életünk elpazarlásának, mint az, hogy válaszokat keresünk, melyek azután nem visznek bennünket előbbre…

A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.

Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.

Hány boldog pillanatot veszít el az ember, miközben a veszteségeire gondol csupán?

Jobb, ha olyan ostobák vagyunk, mint a többiek, mintsem hogy olyan okosak legyünk, mint senki más.

A szerelem nem egy pillanat, hanem egy folyamat.