Ki túl soká kíméli magát, azt végül a kímélet betegíti meg.
Mekkora értelmetlen színjáték ez az egész…
A távollét nem teszi okvetlenül szeretőbbé a szívet, de határozottan frissíti a szemet.
Az ember csak azt a művet tiszteli, amit maga alkotott.
A bátorságot nem lehet hamisítani, olyan erény, amely nem ismer képmutatást.
Ő minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg.
A szerelem nagy pillanataiban, amikor a külső és a belső világ között a fal leomlik, és nem tudod többé, hol a kint és hol a bent, a test lélekké válik és a lélek testté.
Az ember élhet tovább úgy is, hogy elvesztette azt, akit a legjobban szeretett, de az az élet már sosem lesz a régi.