Az ismeretlenektől tartani kell. (…) Ismeretlenek pedig mindig vannak.

A félelemre hajlamos emberek a saját poklukban élnek.

Mindig óvakodj attól, aki hízeleg nekünk, odadörgölődzik ahhoz a hatalomhoz, mit nekünk tulajdonít.

A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.

Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.

Az emberi kapcsolatok általában a tanulásra vagy a tanításra nyújtanak alkalmat, s elszalasztja az alkalmat az, aki nem akar sem tanulni, sem tanítani.