Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.

Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.

A csalódás íja komor erővel röpíti az embert a valóság felé.

Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.

A természet feltalálta a halált, hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát.

Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete.

Az, hogy „nincs”, hogy „elveszett”, hogy „elhagyott”, hogy „elmúlt” – fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is.