Az élet korántsem tökéletes, de (…) mégsem annyira reménytelen.

Ha gyereknek lenni annyit tesz, mint készülni az életre, akkor a felnőttlét lényege a halálra készülés.

A remény majdnem olyan rossz, mint a félelem, ha arról van szó, hogy az ember átlépje azt a pontot, ahol fel kellene adnia.

A barátság növeli a boldogságot és mérsékli a szenvedést azzal, hogy megduplázza örömünket és megosztja szomorúságunkat.

Mindazt, amit másoknak adsz, önmagadnak adod.

Az emberek szeretik megjátszani magukat, és elhitetni másokkal azt, amihez valójában semmi közük.