Azok az emberek, akik jót tesznek másokkal, nem hasznosak akarnak lenni, hanem érdekes életet akarnak élni.

Az adott szeretet nem sokáig nélkülözheti a kapottat.

A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket.

Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a „belátásból” fakadó tudás az igazi.

A gyerek éppúgy részese a házasságnak, mint a felnőttek.

A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.