Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.

Milyen boldogan dől le a turista a hegytetőn, ahová keserves kapaszkodásokkal jutott fel. De boldog lenne-e, ha mindörökre ott kellene pihennie?

Könnyű a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes.

A remény majdnem olyan rossz, mint a félelem, ha arról van szó, hogy az ember átlépje azt a pontot, ahol fel kellene adnia.

Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.

Gyakran a valószínűtlen szövetségek bizonyulnak a leggyümölcsözőbbnek.