Néztem a cimboráimat, és önmagamat láttam bennük.

Ne vesztegesd az idődet a negativitáson örülj az életnek.

Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.

Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem.

Az „esély nincs rá” dolgokkal egy a baj: hogy néha bejönnek.

Az ember fokonként azonosul a neki szánt vagy rákényszerített szereppel, akár megfelel ez a szerep személyiségének, akár nem.