Az élet tele van önmagunkkal.

Az élet rövid és kincset érő.

Tarthatnak álmodozónak, bolondnak vagy akinek akarnak, mégis úgy gondolom: minden lehetséges.

Ha egyszer a szoknya beleszól a dologba, elvitte az ördög az igazi bajtársiasságot.

Az ember addig csináljon felfordulást, amíg tud.

Tarts ki, vagy pusztulj el, de meg soha ne hajolj.

Minél nehezebb elérnünk valamely dolgot, annál féktelenebbül vágyódunk utána.

Soha, semmi nem teheti meg nem történtté a szenvedést, amit okoztunk egymásnak.

Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet.

Ha arra kényszerülünk, hogy magunkat mutatjuk be:
Vegyük ki kezünket a zsebünkből.
Nézzünk szembe azzal, akinek bemutatkozunk.
Jobb kezünket helyezzük egy esetleges kéznyújtáshoz készenlétbe.
Mondjuk meg a teljes nevünket becenév nélkül.
Ha mi mutatjuk be barátunkat egy idősebbnek akkor a szöveg a következő:
Tessék megengedni, hogy bemutassam barátomat, XY-t.
Ha mi mutatjuk be a barátunkat a többi fiatalnak:
Õ a barátom, XY.