Minden szempár mögött egy ismeretlen emberi múlt rejtőzik.

A magányos ember (…) nem nevet könnyen.

Az öregségben egy a jó: nem kell félnünk, hogy fiatalon fogunk meghalni.

Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a „belátásból” fakadó tudás az igazi.

Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is.