A gyermekek mindig megérzik a hozzájuk tartozók nyugtalanságát, és főleg azt, ha közvetlen közelükben valami gyökeres változás készül.

A boldogtalan szerelmesek testvéreknek érzik egymást gyötrelmeikben, akárcsak a vértanúk. Semmi a világon úgy meg nem érti egymást, mint két rokon fájdalom.

Az igazi szeretet soha nem kényszerít.

Mindenkinek van hatalma… kivéve esetleg a kisgyerekeket és a csecsemőket.

Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.

Olykor eleget szenvedünk ahhoz,
hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:
– Nagyon-nagyon boldog vagyok.