Ne a változástól, az állandóságtól félj!

A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.

Az ember akkor öreg, ha mosolyog azon, amin valaha nevetett.

Nem kísértet ő, hanem ember. (…) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.

Legyünk figyelemmel azokra, akik boldogságunk okozói, kertészek ők: virággal borítják be lelkünket.

Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is képes gazdaggá tenni a saját és mások életét.

A remény a legvékonyabb szalmaszálba is belekapaszkodik.