Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.

Az ingának mindkét irányban ki kell lengenie: a düh mellett lennie kell mosolynak, közös nevetésnek is.

Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.

A nők tévedései csaknem mindig a jóságba vetett hitből vagy az igazságnak kölcsönzött bizalomból erednek.

Mindenki kibírhatatlan (…), csak azok elviselhetők, akik tetszenek nekem, azok is csak azért, mert tetszenek nekem.