Milyen furcsa szerkezet is az ember! Még annak elvesztése is mennyire tud fájni, amit annyit kritizált, annyiszor leírt, és legyintett, ha szóba került.

a képzeletedért.

Talán nem kaphatunk meg mindent az életben. Nagy szerelmet, szenvedélyt, álmokat. Talán végül jobban járunk egy kis szerelemmel, álmok nélkül.

A betegek úgy viselkednek az orvossal, mintha Isten lenne, sőt még annál is alázatosabban – hisz` drága az életük.

Amikor elfogadod, amit már amúgy is tudsz, a többi jön magától.

A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek.

Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.

A hasonló humor a hosszú, boldog házasságnak talán a legjobb záloga.