Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Sokat fecsegnek felőled, hízelgőt és méltatlant; ne zavarjon se ez, se az. Ha rágalmaznak, bocsáss meg mosolyogva és józanul.

Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.

Elég bölcs vagyok, hogy tudjam, hogy nem tudok szart se.

Ha a gyermek, aki egykor voltunk, ma megkérdezne, mi volt életünk legfontosabb tanulsága – mit mondanánk el neki, és cserébe mire döbbennénk rá mi magunk?

Szamárság feladni a reményt. Azonkívül bűn is, azt hiszem.

Anya és fia közt nem létezik barátság. A fiú mindjárt észreveszi a barát mögött leselkedő kémet, s a kém háta mögött a féltékeny nőt.

Vedd észre a nonverbális jelzéseket, mint a testtartás, arckifejezés és gesztusok.

Teremts időt a családodra és barátaidra ne élj magányosan.

Az érett lélek jele a sírni tudás képessége.