
Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tűnik.
Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik – de rettenetesen nehéz később lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk.
Nincs az a szenvedély, ami hiábavaló volna, és nincs az a szeretet, amit el kéne utasítani.
Ismét hatalmas lett az életkedvem. (…) Rádöbbentem: az az életem értelme, amit én akarok neki adni.
A szerelem és szeretet közt nagy a különbség. Az első vak, a másik szemes.
Semmi értelme sincs olyasmit keresni, amit az ember nem akar megtalálni.
Egyik ember szülészt keres gondolatai számára, a másik valakit, akinek segíthet – így keletkezik a jó beszélgetés.