Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.
Aki sokat epekedik, sokat nélkülöz.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
De a búbánat is olyan, mint a verem, minél többet ás belőle az ember, annál nagyobb, mélyebb.
Aki lusta, az vagy beteg, vagy még nem találta meg a kedvére való munkát.
Ha sajnálnak bennünket, előbb-utóbb mi is sajnálni fogjuk magunkat.
A klasszikus az, amit senki se szeretne elolvasni, de mindenki szeretné, ha elolvasta volna.
A művészetnek nem az a hivatása, hogy lemásolja a természetet, hanem hogy kifejezze!