Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük.

Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.

Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit.

Az emberek hibái mindig megfelelnek annak a körnek, amelybe tartoznak.

Az ember nem akkor hal meg, amikor szeret, hanem amikor lehet.

Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy elfelejtenek minket, mielőtt még emlékeztek volna ránk.