A „bárcsak”-kal kezdődő mondatok általában azokra jellemzők, akik mindig másokat hibáztatnak a helyzetükért.

A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben.

Születésem előtt valami szörnyű, főbenjáró bűnt követhettem el. Születés által életre lettem ítélve.

Bárcsak mindenki felismerné saját őrültségét, és együtt tudna élni vele! Talán rosszabb lenne tőle a világ? Nem! Ellenkezőleg: az emberek őszintébbek és boldogabbak lennének.

Azért vagyok itt, hogy győzzek. Semmi örömet nem okoz egy ötödik vagy hatodik helyért való csatározás.