Csak azért lehetünk néha boldogok, mert nem általában vagyunk azok.

Jó, hogy vannak álmaink, mert nélkülük elviselhetetlen volna a valóság. Csalhatjuk magunkat a valósággal is. Az még sokkal veszedelmesebb álom.

Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény, és él a hűség is.

A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.

Mindannyian, férfiak, asszonyok, gyengédek vagyunk, ha mi szeretünk, és sohasem vagyunk gyengédek, ha bennünket szeretnek.

A szenvedés vagy megtöri, vagy megteremti az embert.