A székely rábámul egy nagyon csúnya, agyonfestett, öreg nőre. A nőt nagyon zavarja a dolog, ezért rászól:
– Mit bámul maga úgy rám, mint borjú az új kapura?
– No hiszen vág vissza székely -, lehet, hogy én borjú vagyok, hanem a kapu az már nem új!
A székely rábámul egy nagyon csúnya, agyonfestett, öreg nőre. A nőt nagyon zavarja a dolog, ezért rászól:
– Mit bámul maga úgy rám, mint borjú az új kapura?
– No hiszen vág vissza székely -, lehet, hogy én borjú vagyok, hanem a kapu az már nem új!
Sokan el sem hiszik, mennyi mindent elérhetünk azzal, ha egy-egy kudarc után újra és újra nekifutunk a célnak.
Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.
A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.
Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.