Soha semmi sem maradandó, sem az én, sem a te, és legfőképpen a mi.

Milyen bolond is tud lenni az ember, ahelyett, hogy örülne, hogy szeretik, átkokat fogad, mert az a szeretet nem az ő szája íze szerint való.

Jobb, ha olyan ostobák vagyunk, mint a többiek, mintsem hogy olyan okosak legyünk, mint senki más.

Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha.

Nincs jobb gyógyszer bánat és sajgó seb ellen, mint rá sem gondolni.

Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?

A kutya sem ugat, amikor harapni készül.