– Asszonyom, önnek nagyon csúnya a nyelve.
– Doktor úr, maga összebeszélt a vejemmel!
Nincs semmi, amit ne tudnánk természetünkké tenni: nincs semmi, amit ne tudnánk elveszíteni.
Az életnek egy-kettőre vége, és utána már semmit sem kapunk, akár vidámak voltunk, akár szomorúak.
Mi az ördögöt kezdene magával az ember, ha valami nem állna mindig az útjába?
Romániában olyan rossz a helyzet, hogy még a tél is külfőldre vándorolt…