A pillanatért, amikor egy gyermek először mondja ki a nevünket.

Elveszíteni valakit, akit szeret az ember, soha nem könnyű.

A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.

A mai társadalom olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Neked is azt tanácsolom: Járj magánúton!

Tanulj valami új dolgot minden hónapban.

Segíts egy diáknak a vizsgaidőszakban tanulni.

Próbálj meg minden nap valamilyen kreatív tevékenységet végezni, hogy csökkentsd a stresszt.

Oszd meg a barátaiddal, ha valami fontos történik veled, hogy kapcsolatotok mélyebb lehessen.

A napfelkelteért, amely új reményt hoz.

Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.