OZSVÁT – az Oszvald régi magyar változatának fejleménye.
Amikor egy csoport tagjai vagyunk, az az elnyomhatatlan vágy olvasható le az arcunkról, hogy igazán a csoport részei legyünk.
Azt hiszem, a legmagasabb és a legmélyebb pontok a fontosak. Minden más csak… köztes.
Az ember arra ítéltetett, hogy újra és újra elkövesse hibáit, mert csak a tapasztalatból hajlandó okulni.
Az életem egy nagy, kegyetlen vicc, és nem szökhetek meg a poén elől.
Futok az életemért – még ha nem is hiszem, hogy megéri élni.
Utálok ott lenni, ahol ő nincs, amikor ő nincs. Mégis mindig elmegyek, és ő nem képes utánam jönni.