
A való világban gyakran a gyerekek azok, akik feltakarítják a szemetet, amit a szüleik hagynak maguk után.
Senki úgy meg nem veti az embereket, mint maguk a megvetendők.
A ti országotok (…) arany ország, csak ti vagytok szegény emberek.
A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.
Csak az az ember képes arra, hogy hűséges legyen másokhoz, aki bízik önmagában.
Amikor ülsz, ülj; amikor állsz, állj; bármit csinálsz, ne inogj!
Napjaink Hiszekeggye már nem az öntudatos „hiszek”-kel kezdődik, sem a kételkedő „nem hiszek”-kel, hanem a tragikus „hinni akarok”-kal.
Nem fejlődhetsz, ha állandóan azok a dermedt pillanatok határoznak meg, amelyekhez folyton visszatérsz. És ha nem fejlődhetsz, nem is élsz.