Tizenkét éves korom körül azt gondoltam magamról, hogy zseni vagyok, csak senki nem veszi észre.

Ha két ember összevész, mindig mind a kettő a hibás.

A boldogsághoz vezető úton nem lehet lopott javakkal haladni.

Nem szégyen a győzelem, de veszíteni is lehet büszkén.

A testet öltött Szépségnek is szellemi magja van, s ezt csak az az odaadás tudja megragadni, mely kész önmagáról megfeledkezni.

Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.

Amikor saját sorsomról beszéltem, kétségtelenül kettőnkre gondoltam. Külön-külön az egésznek csak a fele voltunk.