Lehetetlen az, hogy mindenki egyformán éljen.

Ne hagyd, hogy orvosok és nővérek lekezelően bánjanak veled! Akárhogy is nézzük, mégiscsak rólad, a te testedről van szó!

Sorsod drámájának nem csak szereplője, de szerzője is vagy. Magad írtad, és most is írod és játszod, szüntelenül.

Látod, kislányom, ez a legjobb a világon! A tűz, az otthoni tűz, s körülötte kedveseink. Ez mindennél több!

A társadalmi igazságosság mindenki dolga.

A szerelem idővel szeretetté változik. (…) Vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé.

a tavasz első virágaiért.

Szeretem, hogy hű vagy önmagadhoz.

Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.

Nagyon nehéz összeszidni egy embert, aki beismeri a hibáját.