Ha az ember hozzámegy valakihez, a családjához is hozzámegy.

A saját képességeinkbe vetett bizalom képezi minden fejlődés alapját.

Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?

Tanítsd meg egy gyereknek, hogyan kell biciklizni.

Jogod van hozzá, hogy békés találkozókat rendezz, hogy békésen részt vegyél találkozókon. Viszont helytelen valakit arra kényszeríteni, hogy egy csoporthoz tartozzon.

Bizonyos keserű ízeket semmiféle édesítőszer nem fed el. Ha keserű, köpd ki.

Itt a nyár nem csak egy évszak, hanem egy életérzés.

Az élet olyan, mint egy keskeny palló egy feneketlen szakadék felett, egy palló, amelyen bekötött szemmel kell átjutnunk. Ez önmagában rossz, de nem a legrosszabb. Néha meg is lökhetnek.

Az élet kihívás – fogadd el!

Nem kétséges, hogy az emberek képtelenek úrrá lenni a találmányaikon; a legtöbb, ami telik tőlük, az, hogy kifejlesztik alkalmazkodókészségüket azokhoz az új viszonyokhoz, amelyeket ők maguk teremtenek.