Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük.

Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: „Várni és remélni!”

Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.

Az ember gyorsabban öregszik a fényképein, mint az életben.

Ha a nap lenyugszik, semmiféle gyertya nem helyettesítheti.

Gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy a felelős! Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!

A keresés öröméért keress, ne a megtalálásáért…

a kiteljesedés érzéséért, amikor abbahagyod a halogatást és végre elvégzed az elvárt feladatot.