Rengeteg módon lehet (…) egyedül az ember, még ha ilyen sokan veszik is körül.

Senki nem visz emlékbe semmit olyan helyről, ahová még el akar látogatni.

Nem elég a gyors autó, ahhoz, hogy nyerj, előbb célba is kell érni.

Az élet legértékesebb órái azok, amikor az ember szembehelyezkedik az akadályokkal.

Hogyha megszoktál egy embert, de akár egy helyet vagy életmódot, és aztán hirtelen le kell róla mondanod, fájó ürességet érzel utána.

Mi ez az elnyomhatatlan törekvés, hogy tanácsot adjunk? Ez kiirthatatlan! Miért tudjuk mindig, hogyan kell jobban csinálni azt, amihez nem értünk?